Röntgenfelvétel
A csontod akácfa,
húsod méhviasz,
körmöd fakéreg,
tej folyik ereidben,
a májad fekete humusz,
az agyad száraz homok,
szíved tömör alumínium,
péniszed eres márvány,
az ondód izzó láva,
gondolatod maró salétrom,
és lüktető hús a lelked.
A sebezhetőség teremtésmítosza
A méhviaszt pigmenttel kevered,
megszínezed és megformálod a testet,
elnevezed a részeket:
ez a vágy, ez a betegség, és ez a tudat.
Gondolattal szülted, most csak te érinted: tudod,
a viasz a gyúrásnak milyen hőfokon, hogy enged,
te adod meg a végső formát és állagot:
tested része lesz.
Én is része vagyok, benne fogantam,
és most kilök magából, hogy anyag legyek.
Hangoddal szoptatsz, ujjaiddal rajtam zenélsz,
meggyúrod a nyakat, hasfalat és bicepszet,
megformálod a szerveimet:
májat, szívet, pajzsmirigyet, herét és péniszt adsz.
Mindet elnevezed: ez a szégyen, az a kegyelem,
és ahol mind egybenő: a sebezhetőség.
Minden tudásodat és érzésedet belém ereszted,
a méhviasz viszont sosem adja át magát teljesen.
Sűrű anyagomba túrod ujjadat,
a viasz megolvad, szétfolyik, lecsepeg –
rátapadok a bőrödre. Rákeményedek.
(Megjelent az Alföld 2023/6-os számában, a borítókép a lapszám illusztrációit készítő művész, Balogh Kristóf József munkája.)
Hozzászólások